Kötelékek Játéka

1. Fejezet: A Csomag Megérkezik

A nappali fényei tompán világították meg J-t, amint a kanapén ült, lábait keresztbe téve, és egy pohár vörösbort forgatott a kezében. A tekintete éles volt, mint mindig, és egy apró, kihívó mosoly játszott az ajkain. Én, N, éppen a konyhában matattam, amikor meghallottam a csengőt. A csomag. Az a bizonyos csomag.

„Na, mi az, N? Csak nem a kis perverz játékszered érkezett meg?” – kérdezte J, hangjában egy csipetnyi gúny, de annál több kíváncsiság. Felvontam a szemöldököm, miközben a dobozzal a kezemben beléptem a nappaliba.

„Hát, ha nem érdekel, akkor visszaküldöm. De tudod, mit mondtam: csak én leszek lekötözve. Te nem szereted, ha korlátoznak, ugye?” – vágtam vissza, és kacsintottam rá. J felnevetett, a hangja mély és csábító volt.

„Ó, drágám, én nem a korlátozás ellen vagyok. Csak szeretem, ha én irányítok. De ki tudja? Talán ma este megengedem, hogy egy kicsit te legyél a főnök.” – A szavai szinte simogattak, miközben a dobozt a kanapéra dobtam, és kinyitottam. A fekete bőrszíjak és a fém csatok csillogtak a lámpafényben. Éreztem, hogy a pulzusom gyorsul.

„Mi lenne, ha most kipróbálnánk? Gyere, költözz le a hálóba, amíg beállítom az ágyat” – javasoltam, próbálva leplezni a hangomban bujkáló izgatottságot. J bólintott, de a szemeiben valami huncut fény villant. Miközben az ágy alá szereltem a rögzítőket, hallottam, hogy a nappaliban matat valamivel. Nem törődtem vele, csak a kezem alatt lévő fémre koncentráltam.

Amikor végre felnéztem, J ott állt az ajtóban. Meztelenül. A fekete szíjak a testére simulva, a csatok hidegen csillogtak a bőre forró tónusán. A szívem hevesebben vert, ahogy végignéztem rajta – a mellei feszesen, a csípője kihívóan, és az a tekintet… Istenem, az a tekintet.

„Mi a francot csinálsz, J?” – kérdeztem, de a hangom rekedt volt, szinte könyörgő.

„Gondoltam, kipróbálom, mi a jó neked ebben az egészben. Na, gyere, köss le, N. Mutasd meg, miért vagy ennyire oda ezért.” – A hangja parancsoló volt, de a szemeiben játékos kihívás csillogott. Odaléptem hozzá, a kezem reszketett, ahogy a szíjakat az ágyhoz rögzítettem. A teste közel volt, éreztem a bőre melegét, a parfümje édes illatát.

„Biztos vagy ebben? Nem te szoktál irányítani?” – kérdeztem, miközben a csuklóját az ágy fejéhez kötöttem. J mosolygott, a szája sarka felfelé görbült.

„Néha jó átadni a gyeplőt. De ne hidd, hogy ettől gyenge vagyok, N. Csak kíváncsi. Most pedig ne dumálj, hanem mutasd meg, mit tudsz.” – A szavai élesek voltak, de a teste már reagált, a bőre libabőrös lett az érintésemtől. A kezem végigsimított a karján, majd lefelé, a mellei köré, érezve, ahogy a lélegzete szaporábbá válik.

Ahogy a kezem lejjebb csúszott, a combjai közé, éreztem, hogy már nedves, a teste szinte hívogatott. A szemembe nézett, és egy pillanatra sem tört meg a tekintete. „Na, mire vársz? Tedd, amit akarsz, de ne húzd az időt” – suttogta, a hangja tele vággyal. A vér a fülemben dobolt, a nadrágom szorított, ahogy a kemény farkam szinte fájt a vágytól. Tudtam, hogy ez a pillanat mindkettőnket felrobbant majd.

(Folytatjuk…)