Részeg Vágyak Éjszakája

Zsófi és Misi a buli után hazaértek, még mindig kábultan az alkoholtól. A lakás csendje szinte tapintható volt, csak a kulcsok zörögtek, ahogy Zsófi kinyitotta az ajtót. Barátok voltak, semmi több, és Zsófi nagyvonalúan felajánlotta, hogy Misi nála aludhat, hiszen a buli után egyikük sem volt állapotban hazamenni. A levegőben még ott vibrált az éjszaka őrült energiája, a nevetések és a zene emléke.

„Gyere be, ne ácsorogj már ott kint, mint valami kidobóember” – dobta oda Zsófi kacér mosollyal, miközben ledobta a táskáját a kanapéra. Hangja könnyed volt, de a szemei még mindig csillogtak a pia és az izgalom keverékétől. Misi csak vigyorgott, kissé imbolyogva lépett be, és végigmérte a lakást. „Szép kis kuckó, Zsófi. Biztos, hogy nem zavarlak?” – kérdezte, de a hangjában ott bujkált egy kis incselkedés. Zsófi csak legyintett. „Ugyan már, ne legyél ilyen udvarias. Egyébként is, mióta érdekel téged, hogy zavarsz-e valakit?”

Zsófi egy pillanatra megállt, majd a fürdőszoba felé intett. „Először én zuhanyzok, aztán te is lemoshatod magadról az éjszakát. Ne mondd, hogy nem izzadtál le a tánctéren.” Misi csak bólintott, de a szemei már most végigfutottak Zsófi karcsú alakján, ahogy az a szűk ruhában a fürdő felé indult. „Rendben, főnökasszony” – dobta oda gúnyosan, de a hangja mélyebb volt, mint szándékolta.

Nem sokkal később Zsófi kilépett a fürdőből, csupán egy törölközőbe csavarva. A haja még nedvesen tapadt a nyakához, bőre szinte világított a gőzölgő fürdőszoba fényében. Misi szemei akaratlanul is végigjárták a testét – a legszebb, amit valaha látott. A törölköző alig takarta a combjait, és a dekoltázsa szinte hívogatóan domborodott. „Na, rajtad a sor, ne bámulj már, mint egy tinédzser” – szólt rá Zsófi, de a hangjában ott bujkált egy kis kacérság, amit az alkohol csak felerősített. Misi nyelt egyet, majd bement a fürdőbe, de a gondolatai még mindig Zsófi körül forogtak.

A zuhany alatt a forró víz sem tudta elterelni a figyelmét. A teste reagált, a farka keményen ágaskodott, szinte fájón lüktetett a vágy. Az alkohol még mindig dolgozott benne, a feje zsongott, de a teste éber volt, éhes. Amikor végzett, észrevette, hogy nincs törölköző. „Zsófi! Hé, tudnál hozni egy törölközőt? Nem találok semmit!” – kiáltott ki, a hangja kissé rekedt.

Zsófi egy pillanat múlva megjelent, kezében egy friss törölközővel. Belépett a gőzölgő fürdőszobába, és a látvány szinte megdermesztítette. Misi ott állt, teljesen meztelenül, a teste még nedves a zuhanytól, és a szemei rögtön a férfi kemény, meredező farkára tévedtek. A legszebb, amit valaha látott – selymes, bársonyos, és olyan nagy, hogy a lélegzete is elakadt. „Basszus, Misi… te komolyan…” – kezdte, de a szavak elhaltak a szájában, miközben a teste már reagált, a bőre bizsergett, a puncija nedves lett a látványtól.

Zavarában a törölköző, ami őt takarta, megcsúszott. Gyorsan elkapta, de egy pillanatra kivillant a mellbimbója, majd amikor fentebb rántotta, alul a csodás, sima puncija villant ki. Misi szemei szinte égették a bőrét, a farka még keményebben lüktetett. „Hát, ez… izé, nem direkt volt” – hebegte Zsófi, de a részegség és a vágy keveréke elmosta a gátlásait. Csak állt ott, a szemei a férfi hímtagján, ajkai nedvesek, nyelve idegesen mozgott a szájában, mintha már érezné annak ízét.

„Zsófi, ha így nézel rám, nem garantálom, hogy megállom” – morogta Misi, a hangja mély és reszelős, miközben egy lépést tett felé. Zsófi kínos mosollyal nézett fel rá, de a szemeiben tűz égett. „És ki mondta, hogy meg kell állnod? Csak ne hidd, hogy én fogok könyörögni” – vágott vissza élesen, de a hangja elárulta, mennyire kívánja. A levegő szinte sistergett közöttük, a vágy szinte tapintható volt, és mindketten tudták, hogy innen nincs visszaút.